Január hónapban, nem sokkal a Rákoskerti Mennybemenetel templom felavatása, és az új egyházközség megalakulása után felkértek, hogy legyek Presbiter templomukban. Óriási megtiszteltetésnek vettem. De mi az amit én hozzá tudok tenni ehhez az egyházközséghez?
Sokat gondolkodtam, hogy micsoda megtiszteltetés presbiternek lenni. De ezen felül óriási kötelezettség. Az nem úgy van, hogy az ember leteszi az esküt, aztán hazamegy és nézi tovább a tv-t, beteszi az emléklapot a vitrinbe, néha ránéz, és elégedetten tovább sétál.
Mindenekelőtt nem árt, ha az ember aktívan részt vesz a közösség életében, ahová beválasztottá. Nem véletlen választották be, nyilván várnak tőle valamit. De mit?
Mint köztudott én annyira a gazdasági dolgokhoz nem értek, inkább a színház, a kultura a terepem. Szóval itt kellene valami pezsdítőt alkotni, valami olyat, ami bevonzza a hívőket az új templomba. Szóval ideillő kulturális esemény.
Mivel mindjárt itt a húsvét, itt is az első lehetőség, hogy gazdagítsuk a kínálatot. Egy aztán úgy döntöttem, hogy nagypénteken csinálunk egy rendhagyó misét, és felolvassuk dramatizált formában a Passiót. Zenével gazdagítva. Szóval most ezen dolgozom, és hogy hogyan sikerült, arról újabb bejegyzést fogok tenni, ha érdekel titeket.